Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

A polgári-jobboldali kultúra olyan régen volt koherens egész, azt a jelenbe applikálni elképzelhetetlen.
„A kádári melós-kispolgári világ, alacsonyabbrendűség, proletáresztétika, félreértelmezett kassáki lakótelep-kockológia, XX. századi ideológiai viharokban inflálódott nemzeti attribútumok helyettesítése materialista életcéllal, majd az ezredforduló tömegcikk-fetisizmusa olyan gödröt ásott a századfordulón virágzó és a Kárpát-medencében mintaként szolgáló pesti kulturális élet és a jelen közé, hogy a polgári kultúrában megszakadt a folytonosság. Nem kitalálni kell azonban a jobboldal kultúráját, historizáló ötletekkel diznifikált papírmasé témaparkká egyszerűsíteni, hanem az alapértékei mentén megtalálni a jelenben. Stratégiai kérdés tehát az értékek megtalálása.
Segítségül azokat a konzervatív berendezkedésű, de nyitott európai régiókat hívhatjuk, amelyek az angolszász euroatlanti kulturális és médiahegemónia mellett önálló kulturális nemzeti identitást és modern kultúrát teremtettek: Skandinávia, Hollandia, Svájc, Katalónia, Észak-Olaszország. Elsősorban európaiságuk, másodsorban regionalitásuk, és csak harmadsorban nemzeti karakterisztikájuk a szűkítő elv kulturális aktivitásukban. De a legfontosabb, hogy bármit csinálnak, minden szupermodern: innovációalapú. A versenyben ez az egy eszköz jelent hosszú távú előnyszerzést. Így lett a kultúra fővárosa New York már az 1930-as évektől Párizs rovására. Holland építészet? Dán filmipar és a protestantizmus minimalizmusából szárba szökkenő Dogma-filmek? Svéd dizájn? Olasz nárcizmusból született divat? Katalán építészet és gasztronómia? Svájci innováció? Ezek nemzeti karakterisztikából adódó kulturális jegyek. Feladat tehát a világ közép-európai (északi szláv, román, délszláv, délnémet, északolasz és magyar) megértése, a Kárpát-medence regionális, és csak aztán magyar nézőpontú értelmezése.”